Brutler János, mert róla van szó, Szatmár megye egyik legismertebb borászatának, a Nachbilnak a vezetője, már lehozta az aznapi első fuvar szőlőt a hegyről, mire mi kiértünk a krasznabélteki pincéhez. Egytengelyes utánfutó a traktor mögé kötve, rajta négy műanyag láda, benne közel másfél tonna szőlő. Merlot, a pontosság kedvéért.
Miközben az alkalmazottak a bogyózóba lapátolják a gyümölcsöt, Brutler a modern digitális műszerrel a must cukorfokát méri. „Majdnem 24 fok", mondja elégedetten. Ám nem csak a fokozót ragadja meg, hanem szükség esetén a kavarólapátot is.
A Nachbilnál javában zajlik a szüret. Pontosabban annak a, sportnyelven élve, második félideje. „A szüretet már augusztus 24-én megkezdtük. Soha még ilyen korán nem kellett szüretelnünk, mint idén", mondja. A „sietség" oka természetesen az idei szárazság. „Az a helyzet, hogy idén nyáron több eső esett, mint tavaly. Csakhogy tavaly a szőlő felemésztette a talaj víztartalékjait. Ennek következtében a növények elkezdtek egymással versenyezni. Ezért volt az, hogy egyik tőkén már érett volt a szőlő, a másikon pedig még nem teljesen", magyarázza.
Milyen lesz az idei termés, jött az ilyenkor természetes kérdés. „Nagyobb erőfeszítéseket kellett tenni azért, hogy jó legyen a termés. Szelektíven kellett szedni és tudni kellett, mikor lehet szedni. Van olyan parcella, ahol háromszor is szüreteltünk azért, hogy mindig csak az érett fürtöket szedjük le", kapjuk a választ.
Közben búcsút veszünk a bogyózó zúgásától, beülünk a kissé megkopott Lada Nivába. „Nem túl kényelmes, de ez legalább egy igazi terepjáró. Ide pedig az kell - mondja a házigazda - és máris kaptatunk fel a hegyre. A szőlősbe. Rexi, „aki" természetesen egy német juhász, mellettünk lohol. „Kevés az ilyen hűséges kutya. Ma már harmadszor jön fel velem! Inkább képes nem enni, csakhogy mellettem legyen", jegyzi meg a büszke gazdi mosolyával az arcán Brutler.
Krasznabélteken megközelítőleg négyszáz hektár szőlős van. Ennek körülbelül a felét a kommunista rendszerben ültették be. A Nachbil borászat, amely az egyik szőlődombról kapta a nevét, 2,5 hektáron kezdte működését. Most a tízszeresén folyik a termelés. Ebből 19 hektárnyit már leszüreteltek, a fennmaradó mennyiséget pedig szombat estig be szeretnék fejezni. Jövő hétre ugyanis eső várható. „Nem hiszem, hogy be tudjuk fejezni. De megszorítjuk", mondja Brutler.
Mire kiszállunk a terepjáróból, Rexi már a gépkocsi árnyékában liheg. Vidáman szedik a szőlőt a napszámosok is. Brutler jelenléte nem hogy feszélyezné őket, hanem a „főnök" is beszáll a poénkodásba. „Fen'leszünk a viszbukon?", kérdi az egyik 40-es nő. „Őt fotózzátok fiúk, ő a legfotogénebb", viccelődik Brutler. „Mondjuk azt, hogy a cikk csak holnap jelenik meg, különben ma nem akarnak majd dolgozni, sietnek haza, hogy megnézzék magukat az interneten", nevet később a gazda.
A Nachbil borászat szőlőseiben húsz fajta szőlőt szüretelnek az idén. A bogyózás után két-három hétig a ládában forr a must, azt követően préselik ki. „Szinte minden vörös szőlő belseje fehér. A héja adja a vörös színt a bornak", magyarázza Brutler. Az értékes nedűt ezt követően két évig a Károlyi gróf által építtetett, a kommunisták alatt tönkrement, majd a borászat által felújított pincében hordókban tárolják. Ezt követően kerül csak a palackba. Aztán hűtőházban vár arra, hogy elszállítsák.
„A legtöbb embernek fogalma sincs, mennyi munka, befektetés és technika kell ahhoz, hogy minőségi bor kerüljön asztalára. A mi célunk pedig az, hogy minőségi bort termeljünk", mondja. „Ugyanilyen fontos azonban számomra, hogy Bélteket megismertessük az emberekkel. Furcsán hangzik, de ezért konkurenciára is szükség van. A konkurencia mindig ébren tart, ezért igyekszem segíteni nekik. A lényeg csak az, hogy pozitív legyen a versengés, mondja a lokálpatrióta szőlős, aki számára a borászat nem egyszerűen egy vállalkozás. Brutler számára ez szenvedély. Másik szenvedélye pedig Béltek: hagyományaival, dombjaival és embereivel.